A híd túl messze van

„Egyeseknek ugyanis nem messze, hanem túl közel vannak a budapesti hidak, ezért minden egyes alkalommal, amikor öncélú játszóházasdival akarják elütni az idejüket, nekiveselkednek és boldogok, mert úgy érzik, hogy jól kitoltak a Zorbánnal. 

Miközben annyi történik, hogy néhány száz céltalanul vergődő anarchista a munkából haza igyekvő emberekkel szúr csupán ki, akik joggal küldik őket melegebb éghajlatra. De ez sem baj, a bolsevik ösztön ilyenkor is segít, hiszen a néhány száz felforgató harsányan a világba ordítja: ők bizony a többséget képviselik. Elég lesz most már belőlük.
Itt van persze a nagy dilemma, hiszen mindenki tudja, hogy ez a söpredék csupán provokálni akar. Ki akarják kényszeríteni a rendőrökből, hogy lekeverjenek egyet nekik, aztán pedig lehet végre sírva mutogatni külföldön, hogy akkora itt a diktatúra, hogy bántják szegény demokratákat. 

Aljas dolog ez, valljuk be, szokás szerint hazát árulnak az elvtársak, várják, hogy a semmiért ismét pellengérre állítsák Magyarországot, a külföldi tartótisztek pedig pontosan betanították a forgatókönyvet. De egyesek azért alanyi jogon is hülyék. Nekik ez játék és öröm. De milyen magasztos célok mozgatják Hadházyt, Pankotait, Perintfalvit, Lengyelt és a többi nímandot?”

Nyitókép: Képernyőfelvétel